Edzés, városnézés, utazás…

Edzés, városnézés, utazás…

Sziasztok! Elhoztak minket Miyibe a szlalom pályára es 4 napig itt tudtunk edzeni, majd 12 óra buszos kaland után érkezünk meg a következő állomásra.
Két napot edzettünk aztán vasárnap csináltak egy plastic hajós sprint versenyt, hogy lássuk h hogy viselkedik a tengeri kajak. Ennek az előzménye az volt, hogy a második edzés napon  6-an úsztak…szlalomban nem tudom mi lesz a plastic hajókban…
A szlalom hajóban nekem is nagyon jó volt!!! De ki kellett próbálni a plasticot …..haaaaat bakker nem lehet irányítani. 6 lapátot törtünk el. Volt aki beragadt a stopperbe és egy másik srác átment a fején….Én az egyik kanyarba felmentem a falra majd háttal be a stopperbe….őszintén bevallom, jobban féltem mint tavaly a tiger jumpon?
Két lapátot vittem, sajnos az enyém is áldozatul esett az edzésen, szóval van még mivel evezni. 😉  A szervezők nagyon figyeltek és gyorsan segítettek mindenkinek akinek szüksége volt rá.
Az edzés jól ment a slalom hajóban, tetszett a pálya bár erős volt, de igazán jól éreztem magam és azt gondolom, hogy sikerült ismét sok tapasztalatot szereznem, végül is ezért is jöttem 😉
  
Az időjárás végig kitűnő volt, az ételekkel a továbbiakban is meggyűlt a bajom, nem európai gyomornak vannak ezek az étkek kitalálva. Az edzések mellett volt lehetőségünk város nézésre, kikapcsolódásra. De nekem már a Tiger Jump járt a fejemben… A háziverseny nem sikerült rosszul, de messze nem gy ahogy egy slalom hajóban tudtam volna teljesíteni.
A város gyönyörű, az emberek kedvesek, külön oldalon említett minket a helyi magazin, a fotósok, újságírók követnek minket minden hova…
12 óra buszozás után megérkeztünk végre Liu Kuba…mondhatom teljesen kivagyunk, de mentünk edzeni a Tiger Jumpra. Ugyan olyan, mint amire emlékeztem félelmetes a természet ereje, de mégis lenyűgöző és magával ragadó az egész.
 Végig tudtam menni borulás nélkül, a “balkán” fiúk vigyáztak rám, rajtam kívül mg egy lány vállalta be. Sajnos voltak akik nem voltak szerencsések: az egyik francia srác beesett egy lyukba, egy másiknak pedig kiugrott a válla. Mikor mi mentünk a stopper nyitva volt, náluk zárva… ez nagyon sokat jelentett.        
Tartottak közben egy megbeszélést a szervezők, hogy megrendezésre kerül-e a verseny vagy nem…. és végül az mellett döntöttek, hogy igen. Úgyhogy 1 nap pihenő és verseny. Közben megtaláltuk a tavaly készült csapat képet és letettük a “névjegyünket” 😉
        
Nemsokára ismét jelentkezek…  Puszi nektek! 🙂

0 hozzászólás

Válasz

Cart Item Removed. Undo
  • No products in the cart.